RÖVIDÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- I. A rövidít (12) igével kifejezett cselekvés. Hozzáláttak a hosszúra szabott köpenyek rövidítéséhez.
- 2. Ennek eredménye. A rövidítés alig volt több egy arasznál.
- 3. Olyan betű v. betűcsoport, amely írásban szavakat, kifejezéseket helyettesít általánosan v. vmely tudományágon, csoportnyelven belül elfogadott használat szerint v. vmely (értekező) műben, könyvben, ott külön megmagyarázott jelentéssel. Rövidítést → felold. Néhány állandó rövidítés: kb. (körül-belül), l. (lap), p (perc), u. p. (utolsó posta). Szótárunk rövidítésekkel jelzi a szavak szófaját, szaknyelvi v. stílusbeli használatát. || a. (ritka) Ennek ejtésbeli alakja. Beszédében ilyen rövidítéseket használt: kábé, kápé, levlap.
- Szóösszetétel(ek): 1. rövidítésfeloldás; rövidítésgyűjtemény; rövidítésjegyzék; 2. szórrövidítés.
- rövidítési.