RÖPTET [e] főnév (tárgyragos) röptöt (ritka, irodalmi nyelvben)
Merészen v. magasan való repülést (3a), szárnyalást. □ Arra határoztam el magam, hogy oly munkát írok, melynél gondolataimnak szabadabb röptöt engedek. (Táncsics Mihály) Fantáziádnak szabad röptet adhatsz. (Szigligeti Ede) Engedett annak a vágynak, hogy lelkének szabadabb röptöt engedjen. (Tolnai Lajos)