RÖNTGENES [e-ë v. ë-ë] melléknév és főnév -t, -ek, -e [ë. e]
Röntgensugarakkal történő vizsgálatokban, átvilágításban, gyógykezelésben, röntgengép kezelésében szakképzett (személy, kül. szakorvos). Röntgenes főorvos. Az új kórházban ő a röntgenes. □ Azért megyek
röntgeneshez, mert megnézhetem a kezem csontvázát. (Kosztolányi Dezső)
röntgenesség.