REFORMÁTOR  [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: reformator is)
- 1. A reformáció vmelyik kezdeményezője, irányítója; hitújító. □ Az eltűnt kép Luther Márton életnagyságú képe volt, amit a lutheránussá lett püspök 
 helyeztetett el, szemközt a templom patrónusával
 S az apostol és a reformátor szépen összefértek egymással. (Jókai Mór)
 - 2. (ritka, sajtónyelvi) Reformer.
 - reformátori; reformátorkodik; reformátorság.