Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ROZMARING főnév -ot, -ja, (népies) rozmarin -t, (-ok)
  • 1. Évelő, fás szárú, örökzöld félcserje; jelentéktelen halványkék ajakos virágai, finom illatú illó olajat tartalmazó szálas levelei vannak (Rosmarinus officinalis). Rozmaring nő az ablakában. □ Hej, a decsi kertek alja, jaj, de homokos, Vetek bele rozmaringot, jaj, de illatos. (népköltés) Illatja rozmarinnak, Mézíze a fügének … Szájunknak, és szemünknek S orrunknak is mi kellő? (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek leveles, néha virágos hajtása, vékony ága. Rozmaringot tett a párnája alá. □ Néha lakodalmakon szép rozmarint is hozott, s velem táncolt. (Eötvös József) A kalap mellett már ott volt a két szál rozmaring: ezt az este kérte Barta Erzsikénél. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben, népies, régies) Rozmaringom: <a szeretett nő kedveskedő megszólítása:> rózsám, violám.
  • Szóösszetétel(ek): rozmaringág; rozmaringbokor; rozmaringfa; rozmaringillat; rozmaringlevél; rozmaringolaj; rozmaringszagú; rozmaringszál; rozmaringtő.
  • rozmaringos.