RÖGZIK tárgyatlan ige -ött, -ene; -eni [e-e, e] (csak 3. személyben, felszólító mód nem haszn.) (
elavult)
- 1. <Száraz földdarab> röggé, kemény csomóvá szárad v. fagy össze.
- 2. (átvitt értelemben) <Érzés, szokás> gyökeret ver vkiben, szinte kiirthatatlanul állandósul benne. □ De hajh! mennél tovább érek, Annál jobban gyűl a méreg, S beljebb rögzik szivembe. (Kisfaludy Sándor)
- 3. (átvitt értelemben) Vmi rögzik vkin: elválaszthatatlanul hozzátapad vkihez vmi. □ A gyűlöletnél jobb a tett, kezdjünk egy ujabb életet
Mert még neked virulnod kell, o hon. | Vagy szégyen rögzik minden fiadon. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: belerögzik; megrögzik.
- rögző; rögzött.