RÖGZÍT tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni)
- 1. (Tárgyat, testrészt vmely eljárással tartósan bizonyos helyzetben való megmaradásra kényszerít v. kényszeríteni igyekszik. Rögzíti a csavart. A törött végtagot két sín között rögzítjük. || a. Vmihez v. vmire rögzít vmit: vmely tárgyat, testrészt úgy erősít hozzá vmihez v. rá vmire, hogy az nem tud többé el- v. kimozdulni; megrögzít. A növényt gyökerei a földhöz rögzítik. A képet szögekkel rögzítette a falra. □ Óriási kötéllel hirtelen a stéghez rögzítik a hajót. (Nagy Lajos)
- 2. (fényképészet) <Előhívott felvételt, másolatot, nagyítást> fixírsó oldatában áztatva a megmaradt fényérzékeny anyagoktól megfoszt, hogy a képet tartóssá tegye; fixál. || a. (művészettörténet) <Könnyen elkenődő anyaggal, pl. ceruzával, szénnel, krétával rajzolt képet> olyan folyadékkal permetez be, amely azt az anyagot megköti; fixál.
- 3. <Árat, bért> meghatározott színvonalon, összegben állandóvá, hosszabb időre változtathatatlanná tesz. Rögzítik az árakat.
- 4. (átvitt értelemben, választékos) Időpontot, föltételeket rendsz. megbeszélés alapján megállapít; lerögzít. Rögzítsük most legközelebbi találkozásunk időpontját! || a. Írásban rögzít: <szöveget, megállapodást> írásba foglal azért, hogy eltérő magyarázatra, önkényes változtatásra a jövőben ne nyíljék alkalom. || b. (átvitt értelemben) Emlékezetében rögzít vmit: igyekszik vmely szöveget, eseményt úgy elméjébe vésni, hogy később pontosan tudjon emlékezni rá.
- Igekötős igék: belerögzít; lerögzít; megrögzít; odarögzít.
- rögzítés; rögzített; rögzíthető; rögzítő; rögzítődik; rögzíttet.