RÖGTÖNBÍRÁSKODÁS [mb v. nb] főnév (jogtudomány)
Rendkívüli körülmények között (pl. háború, politikai zavargások, természeti csapások idején) meghatározott bűncselekmények esetében alkalmazott, gyorsított bírói eljárás, amely a bűnösnek talált vádlottra nézve rendsz. jogerős halálos ítélettel végződik. Vmely bűncselekmény rögtönbíráskodás alá esik. Bevezetik a rögtönbíráskodást. Rögtönbíráskodással fékezték meg az elharapózott bűnözést. || a. Az ilyen bíráskodás elrendelésével járó rendkívüli állapot; statárium. Kihirdetik a rögtönbíráskodást.
rögtönbíráskodási.