Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÖFFEN [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
  • 1. <Disznó> egyszeri röfögő hangot hallat. □ Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, | röffent még felém … (József Attila)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, tréfás v. rosszalló) (Ember) hirtelen, nyersen mond vmit v. rászól vkire. Ne röffenj a más beszédébe! Nyers hangon a fiúra röffent.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Vki ellen röffen: nyersen állást foglal ellene. Még ő is ellenem röffent. □ Egyszer a kiadók és szerkesztők ellenem röffentek, hogy meglőnek közköltségen, ha nekik békét nem hagyok. (Jókai Mór)
  • Igekötős igék: elröffen; felröffen; összeröffen; ráröffen.
  • röffenés; röffenő.