ROSSZINDULAT [ssz-i] főnév (csak egyes számban)
Más(ok)nak az ártalmára, kárára törekvő, ellenséges indulat. Minden rosszindulat nélkül; rosszindulatból eredő híresztelés; rosszindulattal viseltetik iránta v. ellene; rosszindulattal fogadták. □ Lelkét nemigen foglalkoztatta egyéb, csak a düh,
a féltékenység és a rosszindulat. (Ambrus Zoltán) "Szép, szép!" bólintott a vénember, de a mosolygásában is ott volt a rejtett
rosszindulat. (Kaffka Margit)