REZIGNÁLT [ë v. e] melléknév -an, -abb (választékos)
Olyan <személy>, aki sorsába beletörődött, lemondó, reményevesztett. Rezignált ember, gondolkodó, író. || a. Az ilyen emberre jellemző, reá valló. Rezignált kézmozdulatot tesz; rezignáltan sóhajt. □ A messze, óriás térségen feketén nyüzsgő emberraj és
asszonyi zokogás,
megviselt lelkek rezignált és tompa hangja. (Kaffka Margit) Csokonaim!
Mint ácsolgattad vágyad!
| Épül-e össze valami belőle: Nagy és egész mű? rezignáltan lested. (Tóth Árpád)
rezignáltság.