Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ROVÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely ró (1–7) vmit. A betűket rovó gyerek, kéz; az utcákat rovó koldus; rovó eszköz.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. (iskolai, bizalmas) Általános, közép- v. szakiskolai tanulónak a tanév első v. harmadik negyedében tanúsított elégtelen előmeneteléről v. az iskolai törvényeket sértő magatartásáról a szülőknek küldött és az intőnél súlyosabb hivatalos figyelmeztetés; rovás (6). Két intője és egy rovója volt. Rovót kapott magyarból.
  • 2. (ipar) A kádáriparban haszn. gyaluszerű vájó eszköznek a kése.
  • 3. (népies, régies) Adókivető, adószedő személy. □ Az aljegyzőt nem is tűrte meg többé … a városban. Ki kellett őt tenni rovónak a bugaci pusztára. (Eötvös Károly)