ROPPANT [1] ige -ott, -son; -ani (-ni) (
ritka,
hangutánzó)
1, tárgyas Úgy szorít, nyom, terhel v. hajlít vmit, hogy az hirtelen reccsenéssel törik, roppan.
Mogyorót roppant a fogával. □ Mielőtt kettőbe roppanthatta volna
a vesszőt, valaki megfogta gyöngén a kezét. (Jókai Mór)
- 2. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Ilyen módon szorítva, nyomva, terhelve v. hajlítva vmit roppanó hangot kelt. Roppant egyet vmin. Nagyot roppantott a derekán.
- Igekötős igék: megroppant összeroppant; szétroppant.
- roppantás; roppantó; roppantott.