Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ROPOGÓS melléknév és főnév
  • I. melléknév -an, -abb
  • 1. Olyan <sült hús, tészta>, amely a felületén keményre pirult, és fogyasztás közben könnyen, ropogva törik. Ropogós pecsenye, pirítós, rétes. Friss, ropogós perecet tessék venni! □ Fonott kosárkákban frissen sütött, ropogós császárzsemlyék, sóskiflik, mákkal hintett cipócskák. (Kosztolányi Dezső) Csókoltam lányt, aki dalolva | ropogós cipót sütött másnak. (József Attila) || a. Ropogós cseresznye: kemény héjú és húsú, friss cs. □ Érik a ropogós cseresznye, Viszek a babámnak belőle. (népköltés)
  • 2. Olyan <új, gyűretlen, kissé kemény papiros, főleg papírpénz>, amely fogás, kezelés közben ropogó, zörgő hangot ad. Ropogós bankó, ívpapír, papírpénz. □ Kivett a tárcájából egy … finom ropogós papírú – előfizetési ívet. (Jókai Mór) Kinyitja a tárcáját, hátha találna benne egy szép ropogós egyforintost. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Szövési módja, alkotóelemeinek összetétele v. kikeményített volta miatt fogás, mozgás közben zörgő, ropogó hangot adó ruhaanyag, ruhadarab. □ Mibe jár a lyányod …? – Tafotába, … sustorgós, ropogós tafota szoknyába. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (ritka) Olyan, ami rálépésre, nyomásra törik, ropog. Ropogós hó, jég.
  • 4. Olyan <cipő>, amely járás közben a talp v. a talpbélés szárazsága következtében sajátos ropogó hangot ad. Az új cipő rendszerint ropogós. || a. Ropogó hangot keltő. Ropogós járás, lépés. □ Ropogós, kemény léptekkel föllebb-alább sétált. (Tolnai Lajos)
  • 5. Friss tempóban, tüzesen, szilajon, keményen lejtett <tánc>. Ropogós tánc. A cigány rázendített egy ropogós csárdásra. Ropogósan járta a csárdást.
  • II. főnév -t, -ok, -a (tájszó) Ropogós (I, 5) tánc. □ Nem jött olyan fiatal menyecske Balatonfüredre, akinek a nagymamájával el ne járta volna … a ropogóst, mikor az még lány volt. (Eötvös Károly)