Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ROMLADÉK főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben)
1. Romokban heverő épület; építmény összeomlott részei, darabjai; rom(halmaz). A védő kőfal romladéka. □ Az a kastély egy nyomorult romladék. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) □ A romladékon állni akarok, Órjási romladékodon, világ! (Vörösmarty Mihály) Most egész | Lengyelhon vérben romladékban áll. (Madách Imre) || b. (ritka) Vminek elpusztult maradványa, romja, roncsa. □ Oh, hitemnek romladéka, Bánat! merre viszlek el! (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Töredezett, használhatatlan v. alig használható állapotban levő tárgy, eszköz. □ Testben s ruhában rongyosabb hadat | Nem láttam életemben. Fegyverök | Csak romladék: fejetlen buzogány És összetoldott kopják: kardjaik Mint a fürész; fogok van és nem élők. (Vörösmarty Mihály) Ocskay csak leroskadt a romladékára a hitvesi nyoszolyának. (Jókai Mór)
romladékos.