RORÁTÉ főnév -t, (-ja) roráte [ë], (népies) róráte [ë] (vallásügy)
<A római katolikus egyházban> adventi hajnali mise. Rorátéra megy. Még sötét volt, mikor a rorátéra indult. □ De hol csavarog ilyen késő éjjel, hiszen mindjárt rorátéra fognak harangozni? (Mikszáth Kálmán) Bús és kopott volt az öreg Ur, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) □ Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség, Szívem adventje, hófehér roráte. (Juhász Gyula)
rorátés.