Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RONGYOS melléknév és főnév
  • I. melléknév -an, -abb
  • 1. A viseléstől v. tépéstől szakadozott, lyukas <ruha, ruhaféle>. Rongyos batyu, harisnya, ing, paplan, ruha, zsebkendő. □ Az ember, akit a vonat elvágott, rongyos bekecset viselt, míg élt. (Tömörkény István) A béresasszonyok fontak, … és egy-egy … kóbor cigányasszony rongyos viganókért kártyát hányt nekik. (Kaffka Margit) A vállukról lógó tarisznya … rongyos, a … szíja madzaggal összevissza drótozott. (Nagy Lajos)
  • 2. Ilyen ruhába öltözött, ilyen ruhájú <személy>. Rongyos cigánygyerekek; rongyosan jár. Ilyen embert be sem engedtek a kastélyba. □ Egy öreg rongyos, de tudós pap velünk mulata a szálában. (Kazinczy Ferenc) Hunniában valami készül, Rongyos hadak, roppant hadak Seregelnek vígan, vitézül. (Ady Endre) Egy rongyos fiúcska sírdogált a libák után. (Móra Ferenc) || a. (1945 előtt) Szegény, vagyontalan s emiatt lenézett; nyomorult. □ Ahány rongyos, eladósodott úr van …, az mind hozzánk dörzsölődzik. (Tolnai Lajos)
  • 3. (átvitt értelemben is) Szakadozott szélű, megszakadozott, széjjelszakadozott papiros, könyv v. más könnyen szakadozó, foszló anyag). Az öreg könyv rongyos lapjai; rongyos felhő. Rongyosra nyújtotta a tésztalevelet. □ Csúnya fakó felhő emelkedik … az égre, a szélei rongyosak. (Jókai Mór) Járt faluról falura a nagy esperesi kéregető rongyos levéllel. (Tolnai Lajos) Az eget nézte, amely már el volt borítva … sötétes rongyos felhőkkel. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan alakú <növényi levél>, mintha beszakadozott volna a széle.
  • 4. (népies) Vedlő, szőrét hullató <állat>. Rongyos kutya; rongyos róka.
  • 5. Nagyon megrongálódott, ütött-kopott, igen elhanyagolt <épület>. □ Szennyes is, rongyos is volt az öreg csárda. (Arany János) || a. Megtépett, szakadozott, hiányos <fedél, tető>. Megjavíthatnád ezt a rongyos tetőt. □ A hegyi patak fölött rongyos fedelű malmok kelepelnek. (Jókai Mór)
  • 6. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Jelentéktelen, értéktelen, haszontalan. Hát érdemes azért a rongyos lábasért ennyit kiabálni? □ Ugyan ne alkalmatlankodjál azért a rongyos 500 forintért… (Szigligeti Ede) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Haszontalan, neveletlen (gyerek). Hol volt már megint az a rongyos kölyök?
  • II. főnév -t, -ok, -a
  • 1. Rongyos (2, 2a) <személy>. □ Mi, a milliók, a rongyosak, azt akarjuk, hogy jogunk legyen a levegőhöz. (Ady Endre) Részeget nem tűrt, a rongyosak okvetlenkedő komázását nem viselte el. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (ritka) Vajjal készített, kifli alakú péksütemény. Kérek három rongyost.
  • 3. (népies, elavult) Rongyszedő.
  • Szóösszetétel(ek): rongyosbéles; rongyostészta.
  • rongyosság.