ROKONSZENV [e] főnév -et, (-ek), -e [e, e, e]
Önkéntelen, ösztönös vonzalom; szimpátia. Mély, őszinte rokonszenvet érez vki iránt; rokonszenvvel viseltetik vki iránt. Mindenütt rokonszenvet kelt. Megnyerte a rokonszenvét. □ Ez a rejtélyes bíró a rokonszenv, Mely istenít, vagy gúnyával megöl
(Madách Imre) Mindkét regény foglalkozik ama csodálatosan keletkező rokonszenv tüneményeivel, melyet néha a véletlen kelt fed. (Péterfy Jenő) A török-álmok,
a rokonszenv
keleti testvérünk iránt
divat volt Magyarországon. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen vonzalomból fakadó részvét. □ A hősiességet, mellyel jogait védte volt [a nemzet],
csodálattal kísérte a világ; nem érdemlett bukásának rokonszenvvel adózott. (Kossuth Lajos) || b. Együttérző helyeslés. Tüntető rokonszenv. Növekvő rokonszenvvel kísérte a forradalmi mozgalmakat.
Szóösszetétel(ek): rokonszenvkeltő; rokonszenv-nyilvánítás; rokonszenvtüntetés.
rokonszenvi.