RONCSOLT melléknév -an, -abb
(választékos) Olyan <emberi, állati test>, amely (szerencsétlenség, baleset, sebesülés v. kínzás folytán) össze van roncsolva, törve, zúzva, tépve; ronccsá tett, tört, zúzott. Roncsolt fej, kar, kéz, láb, test. Roncsolt csontok, izmok, inak. □ [Szigetvár.] Mely tünő fény leng szemeim felé?
| Oh Zrínyi roncsolt képe, te vagy! (Vörösmarty Mihály) A lelki izgalom fenntartá a roncsolt test életét. (Jókai Mór) || a. (régies, választékos) Összezúzott, összetört, összetépett, tönkretett, megrongált tárgy, anyag. □ [Mária] összemarcanglá a levelet két kézzel, És kettészakítá minden erejével, |
darabját jobbra balra vetve
Kádas pedig
A roncsolt levelet gyorsan fölemelé. (Arany János) Roncsolt kalap fedte kuszált haját. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Betegség(ek), szenvedés által tönkretett, elpusztított, elkínzott v. gyötört <emberi test, szervezet, egészség>; erősen megrongált, súlyosan beteg. Roncsolt egészségével is szakadatlanul dolgozott. A roncsolt testen győzedelmeskedett a lélek és az akarat ereje. □ Igy örök Semmiség! óhajtlak tégedet, | Vedd vissza méhedbe roncsolt gyermekedet. (Csokonai Vitéz Mihály) A roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt. (Arany János) || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fájdalom, lelki megpróbáltatás által (meg)gyötört, elkínzott, lesújtott, tönkre zúzott, feldúlt, meghasonlott <lelkiállapot>. □ Ha béke és rend búcsút vettenek, És lelke roncsolt lesz, mint háza dúlt, A vár előtt kész haddal állok én. (Vörösmarty Mihály) Az állapot mindig terhesebb; kedvem nincs, kedélyem roncsolt. (Arany János)
roncsoltság.