Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ROKONTALAN melléknév és határozószó
  • I. melléknév -ul, -abb (irodalmi nyelvben)
  • 1. Rokon (I. 1–2) nélküli <személy v. csoport>. Rokontalan árva gyerek; rokontalan nép.
  • 2. (átvitt értelemben) Vkinek társtalanságára, elhagyatottságára, árvaságára valló <dolog>. □ Az a tájék … elértette mindég Az én rokontalan, nagy bánatom … (Juhász Gyula) Amerikába futott, … a messze Newyorkba … | s szíve rokontalanul dobogott e titáni falak közt. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (ritka, régies) Vmivel rokonságban nem levő (dolog). □ Nyelvünk, mint napkeleti s a keresztény Európával rokontalan, az idegen szavakat … meg nem szenvedheti. (Vörösmarty Mihály)
  • II. határozószó Rokonok nélkül, rokontalanul. □ Ott áll rokontalan, hajléktalan, öltözetlen a hideg ég alatt. (Jókai Mór) rokontalanság.