ROMLOTT melléknév -an, -abb
Általában olyan, aki, ami kisebb-nagyobb mértékben elromlott, megromlott.
- 1. Erjedésnek, oszlásnak, rothadásnak indult (anyag, kül. tápanyag). Romlott gyümölcs, hús, kolbász, konzerv, mák. □ A kisded makkbul, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja. (Széchenyi István) Borzadva néztünk körül a mélyen benyúló kormos pincében, ahol romlott zsír szaga terjengett. (Kuncz Aladár) Rossz fiúk után a rossz lányokat | ismertem meg
Istállószagú | s félig, mint a romlott tej, savanyú | volt a környékük. (Szabó Lőrinc)
- 2. (ritka) Olyan (emberi v. állati szerv), amely szerepét nem tudja jól betölteni. □ Nem virítok számotokra, Árva finnyás kóficok! | Kiknek gyönge, kényes, romlott Gyomra mingyárt háborog. (Petőfi Sándor)
- 3. (irodalmi nyelvben) Megrongált v. megrongálódott <tárgy>. □ Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl! | Mint bástya feszült meg romlott torony alján. (Arany János) A romlott lépcsőn mázatlan
lábasokban bivalytejet hozott nagy ezüst tálcán egy
cseléd. (Petelei István) A fal már oly romlott volt, hogy a török a kövek között szurkált be. (Gárdonyi Géza)
- 4. Erkölcsileg lesüllyedt, elzüllött <személy, közösség>; feslett erkölcsű. Romlott férfi, fiatalember, nő. Romlott társaságba keveredett. □ A szíve gyökeréig romlott leány kineveti ábrándozásodat (Kemény Zsigmond) Ébredsz-e már, ébredsz-e már Erős apák romlott fia? (Arany János) [A bennszülöttek] felnőttje
egy szálig romlott. Ha nem is járt Európában
Egyszerű lelkük poklosságot kapott a mi híres civilizációnktól. (Ady Endre) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. Romlott erkölcs, jellem. □ Romlott szív és romlott elme, Kit hazája hő szerelme Nagy tettekre nem hevít. (Bajza József) || b. Erkölcsi tekintetben rossz irányban fejlődött, elfajult <közösség, együttélési viszonyok>. Romlott társadalmi viszonyok. □ Kis, romlott ország vén kadáverét [= tetemét] Fűti élettel a vér, a mi vérünk. (Ady Endre) Minthogy romlottnak tartotta a mai társadalmi berendezést, könnyebben megbocsátotta, ha a szegény lopott, mint ha a gazdag örökölt. (Babits Mihály)
- 5. Olyan, ami eredeti épségét, helyességét elvesztette. Romlott nyelv, nyelvérzék. □ A koldusok közül egyik
odamegy a bosnyákok közé, s romlott szerb nyelven kérdi őket, miként lehetne átmenni a Száván. (Eötvös Károly) || a. (történettudomány, irodalomtudomány) Az eredetitől nagyon eltérő, az eredeti értelmét többé-kevésbé meghamisító <másolt szöveg>. Az oklevélnek csak egyetlen, romlott másolata maradt ránk.
romlottság.