Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁFÉR tárgyatlan ige
  • 1. Elég hely van számára, elfér rajta, felfér vmire. A kocsira ráfér az egész bútor. □ A gyereken annyi volt az aranygyűrű, meg az aranylánc, amennyi csak ráfért. (Vas Gereben) Nem is fért volna rá egy levelezőlapra az a sok kaland, mely megtörtént vele. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (csak 3. személyben) (átvitt értelemben) Vmi ráfér vkire, vmire: vmi elkel(ne), nem árt(ana) neki; szüksége van v. volna vmire. Ráfért egy kis szidás. Ráférne egy kis segítség. □ Ugyancsak ráfért volna egy kis jólét. (Mikszáth Kálmán) Sokat dolgozott, ráfér a pihenés. (Kosztolányi Dezső) Látom, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Pedig egy kis szeretet a felnőttekre is ráférne. (Nagy Lajos)
  • 3. (csak egyes szám 3. személyben) (átvitt értelemben, ritka) <Állandósult szókapcsolatokban:> Ráfér a lelkére: ráviszi a lélek, nem érez lelkiismeretfurdalást; ráfér aszemére. □ Hát csakugyan elveszi az úr tőlem azt a fölösleget? Ráfér a lelkére? (Mikszáth Kálmán) ráférő.