RIKOLTOZIK ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
választékos) rikoltoz (
hangutánzó)
- 1. tárgyas <Személy> folyamatosan v. rövid megszakításokkal v. többször ismételve rikolt vmit. A szerencsétlen asszony azt rikoltozta, hogy meghal bánatában. □ Szánokat készítettek, és csengetyűkkel nyargaltak végig a havas utcákon, víg dalokat rikoltozva. (Jókai Mór)
- 2. tárgyatlan <Személy, állat> egymás után, viszonylag rövid időn belül többször, gyak. rikolt (1, 2, 4). Egész este mulattak, rikoltoztak. □ Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. (Arany János) Rikoltoz a páva a park alján. (Babits Mihály)
- 3. tárgyatlan (bizalmas, gúnyos) <Énekes, hangszer, zenekar> éles, fület sértő hangon énekel, ill. szól. A tenorista kellemetlenül rikoltozott. □ A zene ott künn tombolt, rikoltozott. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: átrikoltozik; berikoltozik; belerikoltozik; felrikoltozik; végigrikoltozik; visszarikoltozik.
- rikoltozás; rikoltozgat; rikoltozó.