RIMÁNKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
Szívre ható módon, mély megindultsággal könyörögve, esdekelve kér. □ Rimánkodtam, hogy maradjon még, de ő nem maradt. (Kosztolányi Dezső) Nagyságos úr, mondja rimánkodva
csak három fillér hiányzik
(Gelléri Andor Endre) "Ne a gimnáziumba!"
| rimánkodtam apámnak, ne oda | irasson, elég a polgári! (Szabó Lőrinc) || a. Szép szóval kér v. igyekszik vkit vmire rábírni. □ Az idősb fiú is leteszi a könyvet
És mihelyt a koldus megáll a beszédben: "Meséljen még egyet!" rimánkodik szépen. (Arany János)
- Igekötős igék: elrimánkodik; kirimánkodik; visszarimánkodik.
- rimánkodás; rimánkodó; rimánkodtat.