RANGÚ  melléknév -an (rendsz. melléknévi jelzővel)
Olyan <személy>, akinek vmilyen rangja van; vmilyen ranggal bíró. 
Alacsony, alsóbb, közepes, magas rangú hivatalnok; minden → 
rendű és rangú. □ A juhász mégis csak különb rangú ember a parasztnál. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): egyenrangú; elsőrangú; főrangú; harmadrangú; huszadrangú; másodrangú.