Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RIKOLT ige -ott, -son; -ani (hangutánzó)
  • 1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Személy örömében, jókedvében> éles, magas hangon rövid, értelem nélküli kiáltást hallat. Rikolt egyet örömében. Nagyokat rikoltott. □ Férfiat énekelek, ki sokat s nagy-messze rikoltott … (Arany János)
  • 2. tárgyatlan <Személy hirtelen haragjában, fájdalmában, örömében, meglepetésében> éles, magas hangon szól. Fiú! Fiú! – rikoltott boldogan az újdonsült apa. □ Ne bánts engem – rikoltott Hilda fenyegetően – ne nyúlj hozzám. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas <Személy v. több személy együtt ilyen okból> így mond vmit. Gól! – rikoltotta a tömeg. □ "Szénát hord szegényke künn, a béresekkel, | Hivatom –" de György ur ezt rikoltja: "nem kell". (Arany János) Ne bőgj, hanem arra felelj, amit kérdek, rikoltá a rektor. (Jókai Mór)
  • 3. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) <Fúvós hangszer, kül. kürt> messze hangzó, éles, gyak. fülsiketítő hangon szól, ilyen hangot ad. Rikolt a harci kürt. □ Rikoltott a klarinét, és a nagybőgő búgásába[n] szinte megreszkettek a falak. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) <Fúvós hangszer, kül. kürt> ilyen hangon szólva hirdet, tudtul ad vmit. □ Sípok és trombiták rikoltnak gyülekezőt. (Gárdonyi Géza)
  • 4. tárgyatlan <Bagoly, rigó v. más madár> rövid, éles. hangot hallat. □ Nem messze tőle a rigó rikolt. Olyan tiszta hangon és olyan kedvesen, hogy utánanéz. (Móricz Zsigmond)
  • Igekötős igék: átrikolt; berikolt; belerikolt; elrikolt; felrikolt; hátrarikolt; iderikolt; kirikolt; közberikolt; lerikolt; odarikolt; rárikolt; túlrikolt; utánarikolt; végigrikolt; visszarikolt.
  • rikoltás; rikoltó.