Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RIKÍTÓ melléknév -n v. -an, -bb
  • 1. Olyan, ami rikít (1). Rikító ruha, sál, szín, vörös. □ Tízen is megültek az árnyékvető tarka ponyva alatt, barnapiros arcú, rikító ruhájú asszonyok. (Herczeg Ferenc) Emlékszem gyémánt melltűjére, melyet rikító nyakkendőibe tűzött … (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Élénken tarka v. sokszínű. □ Itt rikító tavasz virít. (Mikszáth Kálmán) Mint kis cseléd a rikító körúton, Éhes diák a cifra úri zsúron, Magam is benned oly kopott vagyok! (Juhász Gyula)