RÍTUS főnév -t, -ok, -a
(vallásügy, választékos) <Katolikusoknál, görög keletieknél és zsidóknál> vmely szertartás megszabott rendje, formája. Görög-keleti rítus szerint temették. □ [Martinovicsra] rárakták a papi öltözetet, melyet osztán a négy [egyházi] rend ritusa szerint le is szedtek róla. (Kazinczy Ferenc) Gyermekkoromban nem neveltek vallásosan; s a rítus minden fantasztikuma, a szavakkal igézés titokzatossága:
ámulatba ejtette az én egyéb utakat járt
lelkemet. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben) Vmely közösség hagyományos életrendje, ill. bizonyos cselekményekkel kapcs. szokások összessége. Kollégiumi rítus szerint diákká avatták. □ A szerelem szent vallását nálunk is megölték a különféle rítusok. (Ady Endre)
ritusi; ritusú.