Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÍMEL [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (irodalomtudomány)
  • 1. <Hangok v. szavak csoportja, szó(nak) v. verssor(nak vége)> egy másik ilyen csoporttal v. végződéssel összecseng, vele azonosan v. hozzá hasonlóan hangzik. "Remek" rímel azzal, hogy "remeg". A verssorok rímelnek. □ A szép hangzás elve, hogy az egymást sorban követő igék ne rímeljenek a mondatban. (Arany János)
  • 2. Úgy ír, versel, hogy egyes szavak v. a verssorok végződései rímet alkotnak. Ügyesen rímel. □ Szemere még a Körner rímelt sorait is hasonlóúl rímelte fordításában. (Kölcsey Ferenc)
  • Igekötős igék: összerímel.
  • rímelés; rímelő; rímeltet.