RINGYÓ főnév -t, -ja (
durva,
irodalmi nyelvben)
Feslett erkölcsű nő; szajha, rima. □ Virradatig | maradtam így és csak bámultam
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél | ezen a földön, mily kopott regéket, | miféle ringyók rabságába estél
? (Kosztolányi Dezső) Összejátszottak, ez a ringyó meg az a taknyos. (Nagy Lajos) || a. Vkinek a kitartott szeretője, ágyasa. □ Erkölcstelen személy, olyan, ki házasságod előtt ringyód volt! (Eötvös József) Gazdagok ringyóit én el nem szerettem. (Ady Endre)
- Szóösszetétel(ek): ringyóélet.