REFORMÁTOR [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: reformator is)
- 1. A reformáció vmelyik kezdeményezője, irányítója; hitújító. □ Az eltűnt kép Luther Márton életnagyságú képe volt, amit a lutheránussá lett püspök
helyeztetett el, szemközt a templom patrónusával
S az apostol és a reformátor szépen összefértek egymással. (Jókai Mór)
- 2. (ritka, sajtónyelvi) Reformer.
- reformátori; reformátorkodik; reformátorság.