RÁFOGÁS  főnév
Általában a ráfog igével kifejezett cselekvés, mozdulat, ill. tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit ráfognak vkire, ill. hogy vkit ráfognak vmire.
- 1. Vmely eszköznek, fegyvernek vkire, vki ellen való irányítása. A bot, a puska ráfogása vkire. Támadóját pusztán a puska ráfogásával megszalasztotta.
 - 2. (ritka, kissé bizalmas) Vmely gyanú, alaptalan vád támasztása vki, vmi ellen, vmilyen hibának, bűnnek vkire való rákenése, nem igaz dolog állítása vkiről. Csalás, hűtlenség, lopás, részegség ráfogása vkire. A mulasztásnak társára való ráfogásával akarta saját bőrét menteni. || a. (kissé bizalmas) Alaptalan állítás, vád. Az csak ráfogás, hogy nem viselkedett megfontoltan. □ Tán kéjt találok abban, Hogy hideg legyen szobámban? 
 Ráfogás! 
 a meleg szobát imádom! (Reviczky Gyula) Az antik filológia 
 egy csomó adomát, pletykát, ráfogást gyűjtött egybe Euripidesről. (Péterfy Jenő)
 - 3. (átvitt értelemben, ritka) Vkinek vmire való rászoktatása, ránevelése, rákényszerítése. A gyermeknek a főzelékekre való ráfogása. A nehéz munkára való korai ráfogás a testi fejlődést hátráltatja.