REZONÁTOR [ë] főnév -t, -ok, -a (-ja) (
fizika)
- 1. Általában minden olyan tárgy, test, amely egy másikkal azonos számú rezgésre képes, és ezért a már rezgésben levő test közelében szintén rezgésbe jön. □ Zsolt
mint a rezonátor hallgatta az öreg néni beszédét; visszazúgott benne a hang, de egy szót sem értett meg belőle. (Móricz Zsigmond)
- 2. Olyan, rendsz. vmely üreges testből álló készülék, amely egy bizonyos magasságú hangra rezonál, és amelyet hangok felerősítésére, ill. elemzésére használnak.
- 3. Elektromágneses hullámok kimutatására való mérőeszköz.