REZDÜLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A rezdül igével kifejezett történés, jelenség; parányi, alig észrevehető mozdulat. A húr, a levél, a lomb, a szem rezdülése. □ Meg is zavarodott az öreg látszott a szeme rezdülésén. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) A lélek, a szív rezdülése: alig tudatos, futó lelki, kül. érzelmi, indulati jelenség.