RONGÁL tárgyas ige -t, -jon
(Ismételt v. tartósabb tevékenységével) vminek épségét fokozatosan rontja, használhatóságát (folytonosan) csökkenti; vmit koptat, pusztít.
Készakarva, szándékosan rongál vmit. Ne rongáld a ruhádat, a kerítést, a könyvet, a falat. Rongálja a gépet, a szerszámot. A zötyögős út rongálja a szekeret. Éjszakázással rongálja szervezetét. A szél, a vihar rongálja a tetőt. □ Bíróék
örömmel fogadták [Csabáékat]: nincs gyermek. Gyermektelen házaspár nem rongál bútort. (Gárdonyi Géza) || a. (
régies,
irodalmi nyelvben)
Rongálja magát: <aggódással v. félelemmel> emészti magát. □ A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája; Büszke fajnak Küzdő pálya, Mellyen az magát rongálja, Kincsnek vérnek rossz gazdája. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: elrongál; megrongál; összerongál.
- rongálható; rongáló; rongált.