Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami rezeg (1). Rezgő húr; rezgő nyárfa: olyan ny., amelynek hosszú nyelű levelei alul ezüstösek, s a legkisebb légáramra rezegni kezdenek; (ékszerészet, régies) Rezgő tű: olyan kontyba tűzött, zománcos, rendsz. virág alakú sodronyos szárú ékszer, amely viselőjének mozgása közben rezeg. □ Hajfürtjeibe félkör alakú párta volt fonva, gyémántos rezgő tűkkel. (Jókai Mór) Először a virág tűnt el szemünkből, Aztán az erdők rezgő lombjai. (Madách Imre) || a. Rezgő csárdás: a csárdásnak az a fajtája, amelyet úgy jár a táncos, hogy egész testét ütemesen rázza. □ Kerek vállai lassankint olyféle mozgásba jöttek, mintha a rezgő csárdást járná. (Herczeg Ferenc) || b. (fizika) Rezgő mozgás: rezgés (2), rezgésekből összetevődő m.
2. Olyan <fény(jelenség), fényforrás>, amely folytonosan gyors, apró kilengéseket mutat. Rezgő gyertyafény. □ A csendes berek barna rajzolatja Magát a hold rezgő fényénél ingatja. (Csokonai Vitéz Mihály) [Oberon és Titánia] nem jőnek össze rezgő csillagoknál Azóta, rónán, berken vagy pataknál Civódás nélkül. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Az alföld rezgő délibábjában tündér meséket mond. (Jókai Mór)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Reszkető, remegő. □ E csekélységek őt percenként rezgőbbé tevék. (Kemény Zsigmond) Ott láttam az öreg tudóst a kopasz, rezgő fejű, felette sovány Krassai urat. (Tolnai Lajos) || a. (irodalmi nyelvben) Olyan <hangjelenség>, amely meghatározott magasságban nem egyenletesen cseng, hanem némi ingadozással változik. □ Indul Pázmán, meg se állván Könnyes szemnek, rezgő szónak. (Arany János) Egy kis árvát hoztam mondotta az öregúr rezgő hangon , nézzétek, milyen kedves. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -je
1. (népies) Rezgő csárdás. Az öreg kitűnően járja a rezgőt.
2. (irodalmi nyelvben, elavult) Rezgő tű. □ Ád az ifjú a menyasszonyának kontyba való rezgőt. (Jókai Mór)