RÉVÜL tárgyatlan ige -t, -jön (rendsz. határozóval) (
ritka,
régies,
irodalmi nyelvben)
A figyelem nagyfokú összpontosítása által v. mesterséges módon fokozatosan felajzott lelkiállapotba, önkívületbe kerül, v. kezd kerülni.
A varázsló lassan önkívületbe révül. || a. <Szem, arc> ilyen lelkiállapotot tükrözve, önfeledt merevséggel, mélyen elrévedve néz, bámul.
Távolba révül a szeme.
- Igekötős igék: elrévül.
- révülés.