REZGET [ë-e v. e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë] ..essen [ë, e] (
ritka)
Rezegtet (1).
Rezgeti a hangját. □ Nyakláncaikat igazgatták, és rezgették tollaikat fejükön. (Jókai Mór) A térdére csapkodott, a hasát fogta, a kezét rezgette a levegőben, mint a fuldokló. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: megrezget.
- rezgetés; rezgetett; rezgető.