REZEL [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak határozóval) (
népies,
bizalmas,
szépítő, eufemisztikus kifejezésként)
Vhová, vmibe kakál, székel; tojik (2).
Az ágyba, gatyá(já)ba, nadrág(já)ba rezelt.
- Igekötős igék: berezel; belerezel; iderezel; odarezel.
- rezelés; rezelő.