Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÉVÜLET [e] főnév -et, -e [ë, e] (irodalmi nyelvben)
  • 1. (rendsz. egyes számban) A figyelem összpontosítása által v. mesterséges módon felajzott lelkiállapot; transz (2), eksztázis. Révületbe esik. □ Ez Időből maradjon meg az: | Mégis voltunk itt némi jobbak, Kiket népünknek bűneiért Nemes túszokként ostoroztak … S milliók buta révülete Milliókért vérez bennünket. (Ady Endre)
  • 2. <Figyelemmel kapcs.:> vmely lelki élmény hatására bekövetkező befelé fordulás, magáról megfeledkező elmélyedés. □ Az igazán ösztönös lángelmék, akik lázas révületbe tudnak ragadni, értelmileg is felettünk állanak. (Kosztolányi Dezső) révületes; révületi.