RICSAJ főnév -t, -ok, -a (
bizalmas)
- 1. Fülsértő zaj, lárma, kiabálás. Elviselhetetlen ricsaj. A gyerekek nagy ricsajt csapnak. || a. Ettől kísért veszekedés, civódás. Hű, micsoda ricsaj van a szomszédban!
- 2. Lármás, gyak. duhaj mulatozás. Pompás kis ricsajt csaptunk az este. □ Advent előtti vasárnap volt, és mifelénk ilyenkor is szoktak valami ricsajt rendezni a falusi népek. (Kaffka Margit) A munkásnak nem több a bére, | mint amit maga kicsikart, | Levesre telik és kenyérre | s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. (József Attila)
ricsajos.