REZDÜL [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön
<Főleg tagadó v. korlátozó értelmű mondatokban.> Megrezdül, rezzen.
Egy ág sem rezdül; (egyetlen) →
arcizma sem rezdül; →
szempillája sem rezdül. □ Egy szó nyilallott a hazán keresztül. Egy röpke szóban annyi fájdalom; Éreztük amint e föld szíve rezdül. (Arany János) Szellő se rezdül, nesz se hallik, az egész erdő mélységesen néma. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: megrezdül.
- rezdülő.