REZDÍT [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ö]; -eni [e] (-ni)
<Főleg tagadó v. korlátozó értelmű mondatokban.> Finoman, könnyedén kissé (meg)mozdít.
Alig rezdíti szempilláit. Szellő sem rezdíti a fák leveleit.
- Igekötős igék: megrezdít.
- rezdítés; rezdített; rezdítő.