Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
RÉVETEG [e-e] melléknév és határozószó (irodalmi nyelvben)
I. melléknév -en, -ebb [ë, e]
Olyan <szem, tekintet>, amely mintegy félálomban, mélázva, tétován néz, mered vhova; révedező. Réveteg szemű gyermek. □ Nézése réveteg volt és szembogara merev. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <megnyilvánulás>, amely révedező ember lelkiállapotára, magatartására jellemző, reá valló. Réveteg merengés.
II. határozószó Révetegen. □ Ki voltál? elfelejted, S mosollyal, réveteg, Még őket is elejted, A súlyos éveket! (Tóth Árpád)
révetegség.