RETTEGETT [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -ebb [e] (választékos)
Olyan, akitől, amitől sokan rettegnek. Rettegett zsarnok; a gyermekek rettegett betegsége. □ A skandináv népnek mostoha földet adott a sors . Hírhedett hajósok voltak: de rettegettek is. (Jókai Mór)