RÉVED [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
ritka,
választékos)
A külvilágról megfeledkezve belemerül vmely emlékbe v. fantázia szülte képbe.
A múltba, a jövőbe réved. □ Magányában, s cellája küszöbén Míg elkallódott életébe réved, Már nem emlékszik régi bánatára. (Tóth Árpád) || a. Ábrándozva, elmerengve, mereven sokáig néz vmire.
A semmibe v.
a semmiségbe réved: mereven egy pontra néz, és semmi határozott dologra nem gondol. □ A börtön rácsán túl az égre réved. (Juhász Gyula) Fáradt szemünk a semmiségbe réved. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: beleréved; elréved; felréved; visszaréved.
- révedés; révedő; révedt.