Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÉTES
RÉTESLAP
RÉTESLISZT
RÉTESTÉSZTA
RETESZ
RETESZÁLLÁS
RETESZEL
RÉTI
RETIKÜL
RETINA
RETIRÁL
RÉTISAS
RETKES
RÉTOR
RETORIKA
RÉTOROMÁN
RETORTA
RETORZIÓ
RETROGRÁD
RETROSPEKTÍV

RETTENETES [ë-e-e-ë v. e-e-e-ë] melléknév, főnév és határozószó
  • I. melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Megrettenést, félelmet okozó, rettenetet keltő. Rettenetes ellenség, fegyver, ügy. □ Neved, dicsőült Wesselényi, Rettenetes vala és imádott. (Berzsenyi Dániel) "Átok fejedre minden dal Melyet zeng welszi bárd." Meglátom én! – S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül, Minden welsz énekest. (Arany János) Mordálya kéznél, kardja kiakasztva, rettenetes taglója kezében. (Eötvös Károly) Emlékezem Egy világot elsülyesztő Rettenetes éjszakára. (Ady Endre)
  • 2. (kissé túlzó) Ijesztően, félelmet keltően nagy. Rettenetes ár, csapás. □ Időközben … rettenetes égiháború keletkezett. (Mikszáth Kálmán) Huszonhét esztendős voltam, amikor az első rettenetes csapás ért. (Kaffka Margit) Messze | kihajlok az ablakon; jaj, most valami | rettenetes karambol is | jöhet még. (Szabó Lőrinc) || a. (bizalmas, túlzó) Igen nagy. Rettenetes hőség. Rettenetes hibát követett el. Rettenetesen esett az eső. Rettenetesen tetszett az előadás. □ Észrevettem, hogy igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami, de nem torony. (Móricz Zsigmond) Ekkortájt kezdődött az elemi | … A földrajz … tetszett, rettenetesen, meg a térképek. (Szabó Lőrinc)
  • 3. (bizalmas, túlzó) Nagyon rossz, rendkívül kellemetlen. Rettenetes idő van. Rettenetes ember vagy. □ A vacsora tűrhető, a bor rettenetes. (Vörösmarty Mihály)
  • II. főnév -(e)t, -eket [e, e-e] (csak -t ragos alakban) (túlzó) Nagyon nagyo(ka)t. □ Veri kő a színt, hogy rettenetest koppan, S beszakad helyenként. (Arany János) A főúri társaság, a táncosok és táncosnők … valami rettenetesei vártak. (Móricz Zsigmond)
  • III. határozószó <Fokozás, túlzás kifejezésére, melléknév, határozatlan számnév és határozó előtt; rendsz. érzelmileg színezett beszédben:> nagyon-nagyon, igen-igen, rendkívül; borzasztó, rettentő, szörnyen, szörnyű. Rettenetes hosszú, nagy, sok. Rettenetes piszkos a kezed. □ Rettenetes erős volt ez a kis parasztlány. (Kosztolányi Dezső) rettenetesség.