RICINUS főnév -t, -ok, -a
- 1. A gyógyászatban és az iparban egyaránt haszn. olajat tartalmazó magváért termesztett, díszes, tenyérszerű, vörösesbarna levelei miatt kertekben is ültetett növény (Ricinus communis). A szövetkezet több holdon ricinust termel. □ A szőlő sorai között pirosló ricinusok
álmosan összehúzódó virága. (Justh Zsigmond)
- 2. Ennek a növénynek a magvából sajtolt kellemetlen ízű, a gyógyászatban, az iparban és a repülőtechnikában használt finom olaj. Ricinust ad be a gyereknek, mert elrontotta a gyomrát. □ A bort
úgy iszom, hogy annyi erővel ricinust is tudnék inni. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): ricinusmag; ricinusnövény.
- ricinusos.