RÉTEGES [e-ë] melléknév -en, (-ebb) [e, e]
- 1. (ásványtan) Rétegekre (1) tagolódó, rétegekben előforduló. Réteges föld, kőzet, szén; rétegesen elválik, leválik. || a. (légkörtan) Réteges felhő: rétegfelhő.
- 2. Rétegekbe hajtogatott, rakott, rétegekből álló, készített. Réteges lemez, szendvics. Rétegesen hajtogatja a tésztát. □ Vas sisakot viselt, hátul réteges nyakvédővel. (Jókai Mór) || a. (műszaki nyelv, építészet) Rétegekben történő. Réteges ömlesztés, rakás. Rétegesen rakja a homokot.
- 3. (választékos) Olyan, amire rétegek jelenléte jellemző. Réteges lerakódás, szerkezet, tagolódás.
rétegesség.