RÉSZVÉTLENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (kissé
választékos)
- 1. A részvétlen (12) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Hideg részvétlenség. □ A legmélyebb részvétlenséggel mellőztek valakit. (Tolnai Lajos) || a. Vkinek részvétlen (1) volta. Megbotránkoztak részvétlenségén.
- 2. A közönség v. a meghívottak érdeklődésének, részvételének a hiánya. Az előadás részvétlenség miatt elmaradt. □ A közönség nagymértékű részvétlensége mellett mint színházigazgatót talán már e soraim kézhez jutása idején el fognak árverelni. (Ambrus Zoltán) Komjáthy lapja részvétlenség miatt megszűnik. (Babits Mihály)